Hajtogatás

1. Bevezető

Hajtogatásnak nevezzük a könyvkötészetnél a papírok egyenes vonalban történő éles vonalú meghajlítását.

2. A hajtogató gépek fajtái

A gépi hajtogatás leggyakrabban táskás vagy késes hajtogatógépekkel történhet, de tartalmazhat egy hajtogatógép táskás és késes hajtogatóműveket egyszerre.

2.1. Táskás hajtogatógépek

A leggyakrabban alkalmazott hajtogatási módszer a táskás hajtogatás. Ezen az elven működik a legtöbb kisméretű hajtogatógép, és a kombinált (táskás + késes) hajtogatógépek első hajtogatóművei. A legtöbb 40-120g –os gyorsan és pontosan hajtogatható táskás hajtogatógéppel, de az nagyon vékony papírok és a kartonok hajtogatása nem mindig sikeres.

A táskás hajtogatás elve

A táskás hajtógatóművek elvi felépítése az alábbi ábrán látható.

A hajtogatandó ív az első két henger közé kerül, majd a hengerek a hajtogatótáskába továbbítják. A hajtogatótáskába épített ütköző megakadályozza az ívet a továbbhaladásban. Mivel a hengerek továbbra is a táska felé továbbítják az ívet, de a táskában nem tud tovább haladni, az íven egy behajlás keletkezik, ami a második és a harmadik hajtogatóhenger között éles törésvonallá préselődik.

Amennyiben további hajtogatásokra van szükség, további hengerek és táskák is lehetnek a gépben. A legkisebb hajtogatógépek általában kéttáskásak, de akár 8 táskát is tartalmazhat egy hajtogatómű.

Egy kéttáskás hajtogatógéppel általában az alábbi hajtogatások végezhetőek el:

a; az ívek egyszerű félbehajtása,
b; leporellóhajtogatás
c; göngyölt hajtás
d; párhuzamos felezőhajtás

Az egyserű félbehajtás többtáskás hajtogatógépeken az éppen nem használt táskák helyére tett u.n. vaktáskával végezhető el, ami a hajtogatásban nem vesz részt, csupán az íveket a következő hajtogatóhenger felé tereli.

Na persze a hatogatás nem mindig az eltervezett módon történik, ezért bemutatok néhány gyakoribb hajtogatási hibát:

a;
A táska szája túl közel van a hajtogatóhengerhez, ezért a vastagabb papírokon nem alakul ki a megfelelő behajlás, az ívek elakadnak.

b;
A táska szája túl messze van a hengerektől, ezért az ívek a táska mellett kifutnak a gépből vagy begyűrődnek.

c;
A táska pontatlan helyzete miatt az ívek a táska mellett kifutnak a gépből vagy begyűrődnek.

d;
Egyes gépeken a táska alsó és felső felének távolsága állítható. Vékonyabb ívek esetén, ha a táska rése túl széles, a papírok felhullámosodhatnak, ami pontatlanságot okozhat.

e;
A vastagabb (vagy a már többszörösen meghajtott vékony) papír a tásk szájába szorulhat.

A fenti hibákat csupán kedvcsinálóként írtam le, a gyakorlatban a hajtogatógépek ennél sokkal több és érdekesebb hibát is tudnak produkálni.

2.1.1. A hajtogató hengerek

A hajtogató hengerek alapvetően meghatározzák a hajtogatás minőségét. A hajtogatandó íveket lehetőleg csúszásmentesen kell továbbítaniuk. Fontos követelmény még a futási pontosság, a kopásállóság. Mivel a gépekről az esetlegesen felhordott festéket a nyomdagépeknél alkalmazott vegyszerekkel távolítják el, a vegyszerállóság is követelmény. A hajtogatóhengerek nem hagyhatnak nyomot a hejtogatott íveken.

A hajtogatóhengerek többféle anyagból is készülhetnek.

Régebbi hajtogatógépeknél gyakori volt a rovátkázott acélhenger. Ez a hengertípus pontosan megmunkálható, kellőképpen kopásálló és tartós, bár az ívek könnyen megcsúszhatnak rajta.

A gumiból készült hengerek tapadó képessége jobb, de a kopásállóságuk gyengébb és öregedésre is hajlamosak.

Az elasztikus poliuretán hengerek ellenállóképessége jó, sőt a szennyeződéssel szemben még némi öntisztuló képességgel is rendelkeznek. A poliuretán hengerek hajlamosak a sztatikus feltöltődésre.

A sztatikus feltöltődés un. „kompozit hengerek” segítségével szüntethető meg. Ezek a rovátkázott acélhengerek poliuretán gyűrűket v. spirális poliuretán sávot tartalmaznak.

Egyszerűbb irodai hajtogatógépeknél a hengereket rugók nyomják egymáshoz, de igényesebb gépeknél a hengerek távolsága állítható. Ez a távolság főleg az ívek vastagságától függ. Az első hengerek közt a távolság csupán egy ív vastagsága, de az első hajtás után már két ív, majd a további hajtások után a megfelelő számú ív vastagsága. A távolság néha csavarok segítségével állítható, de leggyakrabban a megfelelő számú, a hajtogatandó ívekből kivágott papírcsík behelyezésével állítható a kívánt méretre.

2.1.2. A táskák

A hajtogatás helyét elsősorban a hajtogatótáskák ütközői határozzák meg. A táskák hajtógatógépek jellegzetes csattogó hangját az ütközőnek csapódó ívek okozzák. Ezt a zajt gyakran hangszigetelő védőburkolattal csökkentik.

A táska ütközőjének helyzete kézzel v. automatikusan elektromos motor segítségével állítható. A legtöbb gépen lehetőség van az ütközők szöghelyzetének kisméretű állítására is, amit nem kell mindig állítani, de az időnkénti ellenőrzés sok kellemetlenségtől kímélheti meg az üzemeltetőt. Az ütköző beállítása akkor jó, ha az ívek végének mindkét oldala egyszerre ütközik az ütközőnek. (Ellenkező esetben a hajtás vonala nem lesz párhuzamos az ívek végével, sőt az így keletkező szöghiba mértéke sebességfüggő is lehet.)

2.1.3. A meghajtó mechanizmus

A legegyszerűbb hajtogatógépeknek csak az egyik hengere meghajtott, a többit az egymással érintkező hengerek közti surlódó erő hozza mozgásba. Az igényesebb gépeknél a hengerek egymást fogaskerékkel hajtják meg. Az egyszerű, egyenes fogazású fogaskerekeknél a ferde v. nyíl alakú fogazású fogaskerekek egyenletesebb nyomatékátvitelt és kisebb zajt okoznak. Még csendesebb járás érhető el ékszíjak vagy méginkább laposszíj alkalmazásával.

A fogaskerék időnként zsírozást, a laposszíj a feszeeség utánállítását és a szíj időnkénti cseréjét igényli.

Karbantartást igényelhet még a hengerek csapágyazása is. A csúszócsapágyakat gyakran kell olajozni, a tűgörgők is örülnek a zsírozásnak a zárt golyóscsapágyak nem igényelnek karbantartást.

2.2. Késes hajtogatógépek

Késes hajtogatóműveket leginkább táskás hajtogatómű után, az első hajtásra v. hajtásokra merőleges hajtások készítésére alkalmazzák.

A hajtogatandó íveket a hajtogatóhengerek fölé vezetik, majd a hajtogatókés a papírt a forgó hengerek közé nyomja.

Ezzel a módszerrel pontosan hajtogathatóak vastagabb, már többszörösen összehejtott papírok is.

3. Berakómű

A legegyszerűbb felépítésű a kézi berakású berakómű. A berakóasztalra helyezett ívek vezetősínek közt továbbíthatóak kézzel a gépbe. A berakás sebessége az ívek elcsúsztatásával (schiebolás) és gumiujjak v. egy kis gumidarab használatával fokozható. Így kedvező feltételek esetén 8000 ív is átereszthető egy óra alatt. A kézi berakás előnye, hogy olyan, nehezen kezelhető ívek is hajtogathatóak így, melyekkel egy automatikus berakómű nem boldogul. A kézi berakás manapság nem túl gyakori.

A kisebb hajtogatógépek többnyire dörzskerekes berakóművel rendelkeznek. Az íveket egy jó tapadóképességű gumigörgő továbbítja a gépbe. Az ívduplázás (egyszerre több ív továbbítása a gépbe) megakadályozása céljából az ív a gumigörgő és az attól néhány tized mm-re lévő szeparátor közt halad el. A szeparátor távolsága a gumigörgőtől az ív vastagságának függvényében állítható. Dörzskerekes ívberakásnál általában csak 100-150 ív helyezhető a berakóasztalra, bár a berakóasztalt egy az ívek fogyását követő emelőszerkezettel ellátva akár több ezer ív is.

A dörzskerekes berakómű előnye egyszerű felépítése és, hogy nincs szükség hozzá kompresszorra. Hátránya, hogy az ívek leválasztása különösen fényes papírok esetén bizonytalan, hajlamos a frissen nyomott festék elkenésére és az ívduplázásra.

Igényesebb kivitelű gépeknél többnyire szívódobos berakóművet alkalmaznak. Egyszerűbb gépek esetén a gép az alsó ívet válassza le a papírkötegből. Ennek a megoldásnak előnye, hogy a fogyó ívek a berakóasztalon működés közben is pótolhatóak. Hátránya, hogy így a berakóasztalon maximum 100-400 ív papír lehet.

Szívódobos berakóművel a papírköteg felső íve is leválasztható, ekkor az ívek fogyásakor a berakóasztalt egy emelőszerkezet emeli feljebb.

3. Kirakómű

A legegyszerűbb gépeknél a hajtogatott íveket a gép egy kirakótálcába ejti. A tálca hamar megtelik így azt gyakran kell üríteni.

A kirakás történhet halpikkely-szerűen egy futószalagra is.

4. Egyéb tartozékok

A hajtogatógépek gyakran tartalmaznak perforáló vagy biegelő szerkezetet, többnyire közvetlenül az utolsó hajtogatóhenger után.

Ragasztózómű felszerelése esetén a hajtogatógép speciálisabb feladatok elvégzésére is alkalmassá tehető.